1956 -ban Szegeden születtem.
1970-1974 között Szegeden, a
Tiszaparti Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskolában,
(
Jelenlegi neve: Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola )
majd 1975-től 1977-ig Baján, a
BME Vízgazdálkodási Főiskolai Karán
(
Jelenlegi neve: NKE Víztudományi Kar) tanultam.
1981-ben családommal
Hajdúböszörményben telepedtem le.
1977-től dolgozom jelenlegi munkahelyemen, a
Geodéziai és Térképészeti zrt.
-nél. 1981-ig a cég szegedi, azt követően a debreceni osztályán.
Az azóta elmúlt sok-sok év alatt meglehetősen változatos feladatokban vehettem részt:
-
Közművezetékek nyíltárkos bemérése.
-
Meliorációs és egyéb munkák felmérési alappontsűrítései.
-
Nagy kiterjedésű területszintezések.
-
Vonalas létesítmények kisajátitási munkái.
-
Ingatlannyilvántartási térképek átszerkesztése EOV vetületbe.
-
Házhelyosztások, tömbfeltárások
-
Negyedrendű alappontok helyreállítása és pótlása.
-
Nyíregyháza város numerikus újfelmérése.
-
Tagi részaránytulajdonok kimérése.
-
Kárpótlási árverések földmérési előkészítő munkái.
-
Darupálya ellenőrzések.
-
Építmények mozgásvizsgálata.
-
Ipartelepek felmérése.
-
Magasépítési munkák geodéziai művezetése.
-
Utak és vízfolyások hossz és keresztszelvényezése
-
Különböző célú tervezési alaptérképek készítése
-
20 és 0.4 kV-os hálózatok felmérése az E.ON és ÉMÁSZ számára
-
stb. stb.
Közben megszereztem az Ingatlanrendező földmérő minősítést is.
A főiskolán a geodéziai számítások elvégzéséhez még harsányan zakatoló mechanikus számólógépek és tekintélyt parancsoló
függvénytáblázatok, használatára oktattak bennünket.
Munkába állásom után még pár évig buzgón tekertem az öreg
Brunsvigákat és
Triumphatorokat, de az első
műszaki számításokra is alkalmas elektronikus számológépek megjelenésével a testedzésnek ezzel a formájával azonnal
felhagytam.
Vesztemre! Időm jelentős részét ugyanis azóta arra fordítom, hogy az egyre okosodó elektronikus kütyüket megtanítsam a
földmérésben alkalmazott számítási eljárásokra. Ennek kapcsán megismerkedtem a
SHARP-Basic, CASIO-Basic, TI-Basic,
EPOC-OPL programozási nyelvekkel,
sőt a TI (Texas Instruments) zsebszámítógépek programozása kapcsán egy kurta, de igen küzdelmes mesalliance-ba keveredtem a
C nyelvvel is.
1987-től 1990-ig elvégeztem egy a
SZÁMALK Számítástechnikai
Oktatóközpont által a debreceni egyetemen indított számítógép programozói tanfolyamot. Talán nem múlt el
haszontalanul, de sajnos elég elavult anyagot tanítottak. Az IBM kompatibilis PC-k hazai térhódításának kezdetén egy
ESZR nagyszámítógépet kellett (volna) megismernünk, és
PL1
nyelven programoznunk. Természetesen úgy, hogy a rendelkezésünkre álló gépidő nem adott lehetőséget kísérletezésre.
A módszertan oktatása pedig kimerült a Jackson-módszer egyszerű adatszerkezeteken történő gyakorlásában. Százával oldottuk
meg az unalmas összegfokozatos feladatokat.
A diplomamunkámat már IBM kompatibilis PC-n írtam meg
Foxpro 2.0
nyelven, egy Videoton gyártmányú,
VT110
típusú gépcsodán, amelyben 8 MHz-es processzor ketyegett, és 20 MByte-os winchesteren, meg a mai CD-ket közelítő méretű
floppy lemezeken lehetett tárolni a fájlokat.
Azóta is több-kevesebb sikerrel, de ambíciózusan igyekszem követni a PC alapú számítástechnika fejlődését. Többé-kevésbé
megbarátkoztam eközben a
GW-Basic, Quick-Basic, FoxPro, Turbo Pascal, Delphi nyelvekkel, és az AutoCAD piszkálgatásához
nélkülözhetetlen
AutoLisp nyelvvel.
Az utóbbi években főként az AutoLisp és Delphi a sláger kicsiny
világomban, mert főként olyan feladataim voltak, amelyeket
AutoCAD -el kellett megoldani.
2008. 04. 22.
Papp Ferenc